A blog címe a "Zen és az önfejlesztés" - úgy érzem az önfejlesztés fejezi ki leginkább az oldal célját (a legvégső célját pedig a Zen), mégis nagyon távol áll az "önfejlesztő" könyvek "Gondolj arra, ami lenni akarsz és azzá válsz!" filozófiájától, ami gyors boldogságot ígér de sajnos legritkább esetben váltja be azt.  
   Ezt a blogot azoknak hoztam létre, akik szeretnének boldogabbak, sikeresebb,stresszmentesebb-> teljesebb életet élni. De leginkább azoknak ajánlom, akik mindezekért hajlandóak is dolgozni. Erőbefektetés nélkül ugyanis nem megy, nincsenek olyan megoldások az életben, amiket a reklámok ígérnek, nincs varázsfogyasztószer, nincs varázskrém, amitől ráncmentes lesz az arcunk és örökké fiatalnak fogunk látszani,nincs varázsbefektetési alap, amibe pénzt helyezve 1-2 éven belül milliomosok leszünk, az emberek mégis reménykednek abban, hogy minden fáradság nélkül képesek megvalósítani az eszményi énüket, és nem csak pénzt pazarolnak felesleges dolgokra, hanem értékes időt is, aminek az eredménye csak a frusztráció lesz, és még nagyobb boldogtalanság. De még azok is, akik lelkesen próbálkoznak és tesznek azért, hogy megvalósítsanak egy boldogabb életet maguknak, sajnos sok esetben tévúton járnak.   
  Az én célom az, hogy használható technikákkal, és a téma tudományos hátterével ismertesselek meg titeket. Lehet, hogy megakadtatok a szón: tudományos. A könyvesbolt tele van olyan könyvekkel, amik féligazságokra, és olyan technikákra támaszkodnak, aminek nincs semmilyen alapjuk és semmilyen bizonyíték nincs arra , hogy működnek, ezeket hívjuk önfejlesztő könyveknek. A blogom gerincét, velejét Tal Ben-Shahar pszichológus professzor harvardi pozitív pszichológia kurzusa fogja adni. Tudományosan megalapozott elméleti háttérrel, kutatásokkal és tesztekkel, amelyek forrását igyekszem majd feltüntetni. 
   A pozitív pszichológia egy viszonylag új ága a pszichológiának, melynek feladata, hogy olyan módszereket találjon, amik hozzásegítik az embereket a boldogabb élethez. Ezt a témakört szeretném kibontani a blogon, és elérhetővé tenni mindenki számára, akit érdekel. Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyunk túl sokan, és, hogy a valóvilág az és aranyos nyuszis-cicás videók iránt mindig is nagyobb lesz a kereslet. 

"Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek, az a felszínről nem látható, és bensődben derül." - Seneca

    Ássunk le közösen a fénytelen kincsért, hozzuk a felszínre és tegyük jobbá a világunkat!
 

Az alábbi bekezdés Kant válasza a kérdésre, hogy Mi is a felvilágosodás? Ha végigolvassuk rájövünk, hogy különösen nagy szerepe lehet ennek a gondolatmenetnek a mai világban, talán nagyobb mint a tizennyolcadik században, amikor íródott. Ma az ember folyamatosan ki van téve a befolyásolás eszközeinek (pl média), és mondhatjuk, hogy a "gyámok" mindent megtesznek azért, hogy a befolyásolás eszközeit a tökélyre fejlesszék. Álljon itt tehát egy idézet Kanttól, amely a probléma velejéig hatol. 

"A felvilágosodás az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. Magunk okozta ez a kiskorúság, ha oka nem értelmünk fogyatékosságában, hanem az abbeli elhatározás és bátorság hiányában van, hogy mások vezetése nélkül éljünk vele. Sapere aude! Merj a magad értelmére támaszkodni! - ez tehát a felvilágosodás jelmondata.
Restség és gyávaság okozza, hogy az emberiség oly nagy része, habár a természet már rég felszabadította az idegen vezetés alól, szívesen kiskorú marad egész életében, s azt is, hogy másoknak oly könnyű ezek gyámjává feltolni magukat. Kiskorúnak lenni kényelmes. Ha van egy könyvem, amely eszmémül, egy lelkipásztorom, aki lelkiismeretemül szolgál, s egy orvosom, aki megszabja étrendemet stb., akkor igazán nincs szükségem arra, hogy magam fáradozzam. Ha fizetni tudok, nem kell gondolkodnom, elvégzik helyettem mások ezt a bosszantó munkát. S hogy az emberiség legnagyobb része (s közte az egész szép nem), túl azon, hogy fáradságos fölöttébb veszélyesnek is tartsa a nagykorúságig teendő lépést, arról már ama gyámok gondoskodnak, akik jóságosan magukra vették a rajtuk való felügyeletet. Miután elbutították a jószágaikat,s gondosan vigyáztak, nehogy e jámbor teremtmények egy lépést is tehessenek ama járókán kívül, amelybe bezárták őket, megmutatják nekik az őket fenyegető veszélyeket, ha megpróbálnának egyedül járni.
No, a veszély éppen nem olyan óriási, mert néhány esés árán végül csak megtanulnának járni ; de egy ilyen példa mégiscsak megfontolttá tesz, és visszarettent mindent további kísérlettől." (Ford. Vidrányi Katalin)